Ez még múlt heti kaja, sőt talán még előbbi. Niklakert még mindig. :) Mostanában kb minden receptem így kezdődik, zöldséges, egészséges, alacsony szénhidrát tartalmú. Mindjárt írok valami nagyon cukros, nemegészséges izét is, hogy ne unjátok nagyon.... :D :D :D Na a viccet félretéve amúgy általában tényleg ilyen egészségesen eszünk, nekem ez fontos azért is, hogy a Matyinak ez legyen a normális (szerencsére ez is :)), meg amúgy is. Ezt a rakott zöldbabot már régebben is csináltam. Ami pluszban jó, hogy a rakott káposztát ugyanígy kell csinálni, csak azonos mennyiségű savanyú káposztára kell a zöldbabot cserélni. Azt talán még jobban szeretem. :)

Egy hasonló receptem már van, de mivel az tartalmaz valamennyi tejet, ami nekem nem barátom, és majonézt, amiben meg sok a szénhidrát, így kicsit átalakítottam. Az továbbra is áll, hogy idegesítően tele lesz a konyha apró káposztaforgácsokkal, de a végeredmény nagyon finom. :) És a gyerekem elég nagy lelkesedéssel szedegette négykézláb mászva a darabkákat a földről, szóval társasjátéknak sem utolsó. :D :D

Még mindig Niklakert és zöldségláda. :) Abból főzök, amink van a héten. Viszont ennek a receptnek kicsit hosszabb sztorija van, mivel az eredeti Szatmári Fecó, azaz Feri a főzelékes blogjáról származik. Fecóval először az egyetem alatt találkoztam, amikor egy pesti szeminárium helyett én lázasan feküdtem, ő meg valami isteni minestronét főzött nekünk vacsira. Akkor még azt sem tudtam, hogy szakács, csak hogy nagyon tud főzni. :) Aztán teltek az évek, és mikor megvettem az első magyar Good Foodot, akkor láttam, hogy ő az újság magyar szakácsa. Aztán az újságokban már megszoktam, hogy látom, amikor egy irodai ebédnél Orsi kolléganőm mondta, hogy nézzem már meg ezt a blogot, mert olyan jó dolgok vannak. Attól függetlenül, hogy mindenfélét főzök, valahogy főzelékben nem voltam erős. Szokásos krumpli, tök, zöldbab, esetleg spenót és sóska aztán ámen, semmi újítás. Na azóta kinyílt a világ Fecó receptjeitől, és azt meg, hogy nagyon tud főzni, most csak még jobban alá tudom támasztani! :) Na sok duma után itt a recept is, kicsit átalakítva ahogy szoktam. :)

Ez egy nagyon alaprecept, más zöldségekkel is tökjól működik. Nagymamámtól tanultam, ő főzi így a zöldségleveseket. :) Borsóleves is ugyanez, csak kb. 30 dkg borsó kell bele a zöldségek helyett, és akkor nem teszek alá hagymát. :)

A dolog úgy indult, hogy elhatároztam, hogy idén csak és kizárólag epret, sárgabarackot és feketeszedret főzök be lekvárnak, mert az fogy. Az első kettőt már sikerült is teljesítenem. :) Aztán persze az élet közbeszólt, mert egy kedves salsás ismerős hirdetett áfonyát, és ezt muszáj volt kipróbálnom, hááát nem bántam meg. :) És az áfonya nagyon hálás gyümölcs, mert nem kell pucolni főzés előtt. :D

Hát ez egy olyan valami, amit utálok. Ahogy KisCsilla tanárnőnk mondta egyszer a lekvárról: "I hate it with passion". Hát én valahogy így vagyok a kovászos uborkával. Az ázott kenyér alatt úszó fokhagymás, sós, erjedő uborka nagyjából a rémálmaimban jön elő... :D Viszont van a családban, aki szereti, így aztán néha csinálok. Amúgy a megcsinálással nincs semmi bajom, csak ne nekem kelljen a vízből kiszednem. :)