Ezt a számot nagyon szeretem, és mivel ma jön Engin barátom, török testvérem, és ez a szám a kőszegi időkhöz kapcsolódik, hát most itt van. :) Ezt énekeltük a szakesten Réffi Gáborral, és nagyon jó volt akkor úgy minden... Hiányoztok Kőszegiek, ha ezt olvassátok....
MISS YOU KŐSZEG GUYS, in case you read this... :)
Hát ez az, ami tegnap készült, és a doboza már félig üres. És csak azért félig, mert igyekszem önuralmat gyakorolni és a salsa táborban nagyjából összerakott alakomat nem tönkretenni egy héten belül... :D Pedig nem könnyű, folyton vonz... Az eredeti recept most is Vrábel Kriszta Dolce Vitájából van. Ott fügés semifreddo volt, itt kicsit átalakult. :) És tuti, h ki fogom próbálni úgy is, hogy tejcsoki az alap és dió helyett 1 tábla fehércsokit tördelek bele. Meg fehércsokis verziót is fogok csinálni a Pepének meg a Mirjamnak, talán kókusszal vagy étcsokidarabokkal... Hát ezt még eldöntöm, amíg hazajönnek. :)
A csokit összetörjük és feltesszük forró víz fölé olvadni. Közben a tojásokat szétválasztjuk, a sárgájukat kikeverjük a cukorral, hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, és feltesszük főni. A fehérjéket félretesszük egyelőre. Na itt jön a türelemjáték része, mert a tojásos krémet csak kevergetjük, kevergetjük és kevergetjük kis lángon, hogy besűrűsödjön, de ne legyen belőle rántotta... Ez hatványozottan szórakoztató, ha egy kisméretű gyerek rohangál közben az ember lába alatt és különböző fakockákat, műanyag malacokat és csattogós lepkéket halmoz a konyha közepére, valamint felakrobatikázza magát egyedül az etetőszékébe, amíg az anyukája tehetetlenül nézi, mert krémet kell kevergetnie... :D Szóval mikor vééégre besűrűsödött a krém, akkor ráöntjük a csokira, jól összekeverjük, hogy egynemű legyen, és belekeverjük a diót. Hehe, aki azt hitte, hogy itt a vége, az tévedett. :D Még hátravan annyi, hogy mikor ez a krém kihűlt egy kicsit, akkor belekeverjük a 4 tojásfehérjét, amit egy kis sóval felvertünk keményre. Na most tényleg kész. :) Zárható dobozba tesszük(nem nyalakodjuk el a felét! :D), és minimum 4-5 órát fagyasztjuk. Evés előtt 10 perccel érdemes kivenni a mélyhűtőből, hogy ne kelljen vele verekedni. :) Még annyi, hogy a tojásfehérje nyersen van benne, úh terhes anyukáknak és pici gyerekeknek kevésbé ajánlott szalmonellaveszély miatt. Én mondjuk adtam a Matyinak, de ahogy Zsolt barátunk mondta én kicsit túl liberálisan nevelem a kölköt. :D
OFF: bocs, ez a recept most ilyen vicceske lett, de a receptet érdemes kipróbálni, nagyon nagyon finom!
Hát ez narancs naranccsal, isteni! :) Vrábel Kriszta, Dolce Vita könyve adta az ihletet a a camparis narancsszorbettel, csak én a szoptatós anyukákra, sofőr apukákra és kicsi ámde annál nagyobb étkű csüntökre gondolva leváltottam a Camparit. Majd egy későbbi univerzumban talán az is lesz... :D
Itt a nyár, bár momentán 15 fok van kinn... Na de mégiscsak nyár van, úgyhogy illik fagyit gyártani. Na azért ehhez hozzátenném, hogy eddig nem voltam egy nagy fagyigyártó, idén jött meg a kedvem hozzá. Lehet, hogy az is hozzájárult, hogy egy balszerencsés véletlennek köszönhetően a teli mélyhűtőm hirtelen kiürült... :D Szóval ma vettem egy fagyigépet. :) Na az még nem lett beüzemelve, még csücsül a fagyasztóban a tálja, majd holnap. De már van kétféle fagyi/jégkása, amit gép nélkül csináltam, és a mélyhűtőben csücsül (már amennyi van még belőle... :D). Ez, amit most írok be, pedig még tavaly készült egyszer, de akkor nem írtam be, pedig tipikus mi-van-itthon recept, és kár lenne, ha feledésbe menne. A tavaly nyári Stahl magazinból van az alapja.
Hát asszem a cím mindent elmond, nagyon jóóó!! Aki még nem táncol, az kezdjen el! :) :) :)
Itthon már a Matyi is erre ugrál. Asszem megtanul zumbázni ő is... :D :D
Megjöttünk a salsa táborból... Brühühü.... Hát jó volt, na... Teszek majd be zenéket a zumba óráról meg a tábor fő salsa zenéjét is, asszem visszamennénk mindannyian. Amúgy ez most úgy jön ide, hogy még ott vett az Áron egy doboz nektarint, ami nem fogyott el, és itt-ott már romlásnak indult, úgyhogy mire hazaértünk gyorsan kellett vele vmit kezdeni, mert kidobni nem akartam. És ezzel újabb felfedezéseket tettem, hogy 2 ek nyírfacukor több, mint elég 1 kg gyümölcshöz, valamint azt, hogy 1 alma íze nem érződik ki belőle, viszont az állaga szuper lesz tőle! Próbáljátok ki, nálunk nagy sikere van. :)
A gyümölcsöket megmossuk, kimagozzuk, a romlós részeket kivagdaljuk belőle, feldaraboljuk és beszórjuk a turmixgépbe. Neem, nem hámozzuk meg, ez egy lusta recept, és amúgyis az almának a héjában van a legtöbb pektin, ami összefogja a lekvárt. A turmix meg elrejti a héját a gyümölcsnek különben is. Szóval összeturmixoljuk, beleöntjük a kenyérsütőgépbe, hozzászórjuk a 2 ek nyírfacukrot, és lekvár programon egy órát főzzük. A főzést persze lábosban is lehet, csak én ezt a szintén lusta módszert alkalmazom... :D Én ezt most csak azonnali evésre, a hűtőbe csináltam, de tartósítani a szokásos módon lehet gondolom ezt is. :)
